Termékfeed-azonosítók magyarázata: GTIN, MPN és EAN

Termékfeed-azonosítók magyarázata: GTIN, MPN és EAN

Ha Google Shopping termékfeedet kezelsz, biztosan találkoztál már ezekkel a mezőkkel: GTIN, MPN, Brand. Nagyon valószínű, hogy a Merchant Center hiányzó vagy hibás azonosítókról szóló figyelmeztetéseit is láttad. Ezek a mezők elsőre egyszerűnek tűnhetnek, de ha rosszul adod meg őket, az korlátozhatja a terméked láthatóságát, elutasítást válthat ki, vagy észrevétlenül rontja a kampányod teljesítményét.

Ez a cikk bemutatja, mit jelent az egyes azonosítók, mikor melyiket érdemes használni, és hogyan befolyásolják a Shopping kampányokat.

Mik azok az egyedi termékazonosítók?

Az egyedi termékazonosítók (UPI-k) olyan szabványosított kódok, amelyek pontosan megmutatják a Google számára, hogy melyik terméket értékesíti. Lehetővé teszik, hogy a Google összepárosítsa a termékadatlapját a globális termékkatalógusával, összevonja ugyanazt a terméket a különböző kereskedőktől, és a megfelelő hirdetést a megfelelő vásárlónak jelenítse meg.

A Google által használt három elsődleges azonosító a GTIN, a márka és az MPN. Mindegyik más célt szolgál, és mindegyikre külön szabályok vonatkoznak arra, hogy mikor és hogyan kell beküldeni.

GTIN: az univerzális termékazonosító

A GTIN a Global Trade Item Number (globális kereskedelmi áruazonosító szám) rövidítése. Ez a legfontosabb termékazonosító a Google Shopping ökoszisztémájában. A GTIN egy numerikus kód (8, 12, 13 vagy 14 számjegy), amelyet a vonalkód-szabványokat felügyelő nemzetközi szervezet, a GS1 ad ki. Minden terméknek és termékváltozatnak saját, egyedi GTIN-je van.

A legegyszerűbben így érdemes elképzelni: a GTIN az a szám, amely a vonalkód alatt szerepel a termék csomagolásán.

Régiótól és terméktípustól függően a GTIN más néven is szerepelhet:

• EAN (European Article Number): 13 számjegyű, egész Európában egységes szabvány
• UPC (Universal Product Code): 12 számjegyből álló kód, amelyet Észak-Amerikában használnak
• JAN (Japanese Article Number): 8 vagy 13 számjegyből álló kód, amelyet Japánban használnak
• ISBN (International Standard Book Number): 13 számjegyből álló azonosító, amelyet könyvekhez használnak
• ITF-14: 14 számjegy, jellemzően multipackokhoz és gyűjtőcsomagokhoz használják

Ezek mind a GTIN különböző típusai. Amikor a Google Merchant Center GTIN-t kér, a fenti formátumok bármelyikét megadhatja. Európai kereskedők számára az EAN a legelterjedtebb formátum.

Miért fontosak a GTIN-ek a Shopping teljesítménye szempontjából

Ha érvényes GTIN-t ad meg, a Google több olyan dolgot is meg tud tenni, amit enélkül nem. Összepárosíthatja a termékét a globális katalógusával, azonos termékeket csoportosíthat különböző eladóktól az árak összehasonlításához, részletes termékinformációkat jeleníthet meg – beleértve az értékeléseket és a csillagos minősítéseket –, és pontosabban tudja megjeleníteni a hirdetését a releváns keresési lekérdezésekre.

Azoknak a termékeknek, amelyeket GTIN nélkül küldenek be (amikor létezik GTIN), korlátozott lesz a láthatóságuk. A Google ezt egyértelműen kimondja: ha a termékének van a gyártó által kiadott GTIN‑je, és nem adja meg, akkor előfordulhat, hogy a hirdetései nem lesznek jogosultak az összes Shopping megjelenési helyre.

Mivel a Google egyre inkább mesterséges intelligenciára támaszkodik a termékek és a vásárlók összepárosításához, a pontos GTIN-ek még kritikusabbá válnak. Az AI-alapú Shopping funkciók strukturált termékadatokra építenek, hogy megértsék, mi egy termék, összevessék az alternatívákkal, és a megfelelő vásárlónak ajánlják. A pontos GTIN-ek jelentik ennek az egyeztetési folyamatnak az alapját.

Gyakori GTIN hibák

Helyettesítő vagy hamis GTIN-ek beküldése. A Google minden GTIN-t összevet a hivatalos GS1 nyilvántartással. Az olyan kódok, mint a „0000000000000” vagy véletlenszerű számsorok nem mennek át az ellenőrzésen, és a termék elutasításához vagy a fiók felfüggesztéséhez vezethetnek.

Helytelen GTIN használata a termékváltozatokhoz. Ha egy inget három színben árulsz, minden színváltozathoz saját GTIN szükséges. Ha mindháromhoz ugyanazt a GTIN-t adod meg, az eltéréseket és hibás egyezéseket okoz.

A belső cikkszámok összekeverése a GTIN-ekkel. A belső készletkezelési azonosítód (SKU) nem GTIN. Az SKU-k kizárólag a te vállalkozásodra jellemzők, míg a GTIN-ek globálisan szabványosítottak. Soha ne adj meg SKU-t a GTIN mezőben.

GTIN-ek kihagyása márkázott termékeknél. Ha ismert gyártók termékeit értékesíti tovább, ezekhez a termékekhez szinte biztosan tartozik GTIN. Ha üresen hagyja a mezőt, miközben létezik GTIN, az csökkenti a láthatóságot, és hibajelzéseket eredményezhet a Merchant Centerben.

EAN: az európai szabvány

Az EAN a European Article Number (európai cikkszám) rövidítése. A gyakorlatban az EAN és a GTIN kifejezéseket az európai e‑kereskedelemben gyakran felcserélve használják, ami zavart okoz. A különbség a következő: az EAN a GTIN egy konkrét formátuma. Minden EAN egyben GTIN is, de nem minden GTIN EAN.

A szabványos EAN formátum 13 számjegyből áll (GTIN-13). Ez a legelterjedtebb vonalkódformátum Észak-Amerikán kívül, és az alapértelmezett azonosító formátum az európai piacokon értékesített termékek esetében.

Ha a termékfeed-platformon az „EAN” mező szerepel „GTIN” helyett, ezt közvetlenül a GTIN mezőhöz rendelheti a Google Merchant Centerben. Ugyanarról az adatról van szó.

Az EAN általában a vonalkód alatt található a termék csomagolásán. Ha nem találja a csomagoláson, kérheti a gyártótól vagy a forgalmazótól. Online vonalkód-kereső szolgáltatások is segíthetnek az EAN-kódok ellenőrzésében egyes termékek esetében.

Saját márkás vagy egyedi termékek esetén, amelyekhez még nem rendeltek EAN-kódot, regisztrálhat a GS1-nél, hogy saját, érvényes GTIN-azonosítókat kapjon. Soha ne vásároljon GTIN-kódokat nem hivatalos, harmadik fél viszonteladóitól, mivel ezek újrahasznosított vagy nem regisztrált kódok lehetnek, amelyek eltéréseket okozhatnak a Google katalógusában.

MPN: a gyártó belső azonosítója

Az MPN a Manufacturer Part Number (gyártói cikkszám) rövidítése. Ez egy betűkből és számokból álló kód, amelyet a gyártó rendel egy adott termékhez, hogy azonosítsa azt a saját katalógusán belül. A GTIN-ekkel ellentétben az MPN-eket nem egy globális szervezet szabványosítja. Minden gyártó a saját MPN-formátumát használja, ami azt jelenti, hogy két különböző gyártó akár ugyanazt a kódot is alkalmazhatja teljesen eltérő termékekre.

Az MPN-ek többféle helyzetben hasznosak. Segítenek azonosítani egy márka kínálatán belül a konkrét termékmodelleket, verziókat vagy konfigurációkat. Műszaki termékeknél (elektronika, autóalkatrészek, ipari berendezések) az MPN gyakran az elsődleges módja annak, ahogyan a vevők keresik és beazonosítják a pontos termékeket.

Amikor MPN megadása kötelező

A Google-szabály egyszerű: ha a termékednek van GTIN-je, akkor azt mindenképp add meg. Az MPN ezután nem kötelező, de erősen ajánlott.

Ha a termékének nincs GTIN-je (például egyedi gyártású áruk, vintage termékek vagy vonalkód-regisztráció nélküli réspiaci termékek esetén), akkor az MPN és a Brand együttesen válik a kötelező azonosítópárrá.

A tartalék-hierarchia a következőképpen működik:

1. A termék rendelkezik GTIN-nel: Adja meg a GTIN-t és a márkát (az MPN opcionális, de ajánlott)
2. A terméknek nincs GTIN-je, de van márkája és MPN-je: Márka + MPN megadása
3. A terméknek nincs GTIN-je, márkája és MPN-je: Állítsa az identifier_exists értékét no-ra

Az MPN-eket általában magán a terméken tüntetik fel (gyakran egy oldalsó vagy alsó címkén), a gyártó katalógusában, a gyártó weboldalán vagy a műszaki dokumentációban. Az MPN-eket közvetlenül a gyártótól is kérheti.

Fontos: ne találjon ki MPN-eket. Ha nem áll rendelkezésére, hagyja üresen a mezőt ahelyett, hogy SKU-val vagy véletlenszerű értékkel töltené ki. A hibás MPN-ek termékeltéréseket és elutasításokat okozhatnak.

Hogyan működnek együtt az azonosítók

A Google azt javasolja, hogy lehetőség szerint mindig adja meg mindhárom attribútumot (GTIN, Brand és MPN), még akkor is, ha hivatalosan csak egyre vagy kettőre van szükség. Minden egyes azonosító egy újabb szintet ad a párosítás pontosságához.

Gondolj rá így: a Brand megmutatja a Google-nek, ki gyártotta a terméket. A GTIN pontosan azt jelzi, hogy melyik termékről és variánsról van szó. Az MPN azt mondja meg a Google-nek, hogy a gyártó katalógusán belül melyik modellhez vagy cikkszámhoz tartozik. Együtt teljesen megszüntetik a bizonytalanságot.

Ez különösen akkor fontos, amikor több eladó ugyanazt a terméket listázza. A Google ezeket az azonosítókat használja az egyező termékek csoportosítására, az árak összehasonlítására és az összesített értékelések megjelenítésére. Azok a kereskedők, akik teljes és pontos azonosítókat adnak meg, előnyt élveznek majd azokkal szemben, akiknél hiányosak vagy hibásak az adatok.

Azonosítókövetelmények terméktípusonként

Adatforrás-minőség és kampányteljesítmény

A megfelelő azonosítók használata a feed-higiénia egyik alapja, amely közvetlenül befolyásolja a kampányteljesítményt. A helyes GTIN-nel rendelkező termékek jobb megjelenést kapnak a Google Shopping találatok között. Jogosultak olyan funkciókra, mint az árösszehasonlítás, a termékértékelések és a részletes termékinformációk. Pontosabban illeszkednek a releváns keresési lekérdezésekhez.

Azoknál a kereskedőknél, akik CSS partnereken – például a Shoparize-on – keresztül futtatnak kampányokat, az adatfeed minősége jelenti mindennek az alapját. A Shopping kampányokat értékesítésenkénti díjazás (pay-per-sale) mellett kezeljük a Google Shopping, a Microsoft Shopping és a Shoparize.com felületein, több mint 25 000 kereskedő számára. Ha a termékazonosítók hibásak vagy hiányoznak, az korlátozza az aukciós lefedettséget, amelyet kampányaink a termékeire el tudnak érni. A pontos azonosítók több releváns aukciót, jobb egyezést és erősebb, valóban többletet hozó teljesítményt eredményeznek.

Ha nem biztos a termékazonosítók minőségében, kezdjen egy egyszerű audittal:

1. Ellenőrizze a GTIN-lefedettséget. A termékei hány százalékához van GTIN megadva? Márkázott termékeknél ennek közel 100%-nak kellene lennie.
2. Ellenőrizze a meglévő GTIN-eket. Használja a GS1 ellenőrzőszám-kalkulátort annak igazolására, hogy a beküldött GTIN-ek formátuma helyes.
3. Ellenőrizze a Merchant Center diagnosztikát. A Google azonosítókkal kapcsolatos problémákat jelez a Diagnosztika szakaszban. Keresse a hiányzó GTIN-ekre, az eltérő azonosítókra vagy a hibás identifier_exists értékekre vonatkozó figyelmeztetéseket.
4. Ellenőrizze az MPN és a márkaadatok teljességét. Azoknál a termékeknél, amelyeknek nincs GTIN-je, győződjön meg róla, hogy a Brand és az MPN egyaránt helyesen van beküldve.

Összefoglaló

A termékazonosítók a feedbeállítás egy kis részét jelentik, mégis aránytalanul nagy hatással vannak a Shopping teljesítményére. A GTIN a legfontosabb: ez az a globálisan szabványosított kód, amely pontosan megmondja a Google-nek, hogy mi a terméked. Az EAN a GTIN európai változata, és a két kifejezés gyakorlatilag felcserélhető az európai kereskedők számára. Az MPN a gyártó belső kódja, amely hasznos másodlagos azonosítóként, vagy tartalékként akkor, ha nem áll rendelkezésre GTIN.

Alapszabály: küldj be minden rendelkezésedre álló azonosítót. Győződj meg róla, hogy pontosak. Soha ne találj ki, ne tippelj, és ne használj fel újra más, hasonló termékek kódjait. Rendszeresen auditáld a feedet, hogy időben észrevedd a problémákat, mielőtt korlátoznák a kampányteljesítményt.

Ha további betekintést szeretne abba, hogyan hat a feed optimalizálása a kampányaira, vagy meg szeretné tudni, hogyan segíthet egy menedzselt, értékesítésalapú CSS réteg a Google Shopping teljesítményének növelésében, lépjen kapcsolatba csapatunkkal. Készen áll, hogy azonnal belevágjon? Kezdje itt.